A Szindikátus – Összefogás a Városárt Egyesület képviselői a Belső-Erzsébetváros nagy részét kitevő, a világörökség részét képező régi pesti zsidó negyed lakhatatlanná válására, kocsmanegyeddé alakulására hívják fel a figyelmet.
Egyesületünk, a Szindikátus – Összefogás a Városért Egyesület fő tevékenysége az örökség- és környezetvédelem. E területeken szerzett tapasztalatainkat szeretnénk e fórumon röviden közreadni.
Budapest világörökségi területeinek és építészeti értékeinek védelmével kapcsolatban három irányból szereztünk tapasztalatot:
1. Jogalkotás
Részt vettünk országos és helyi szintű jogalkotási döntéshozatalokban.
Pl. országos szinten: a világörökségi törvény véleményezése,
helyi szinten: a VI. és a VII. kerület - Terézváros és Belső-Erzsébetváros - helyi építési szabályzatának és szabályozási tervének véleményezése.
Véleményünk szerint a Világörökségi törvény végrehajtása, vagyis a kezelési terv, a kezelő szervezetek és a gondnokságok létrehozása aggasztóan elhúzódik. Amíg ezek nem jönnek létre, addig az örökségvédelem bizonytalan.
Megjegyezzük, hogy a világörökségi törvény hatályba lépése előtt már meglévő jogszabályok, mint pl. az örökségvédelmi törvény, építési törvény, stb. alkalmasak az örökségvédelemre, csak a hatóságok nem mindig alkalmazzák kellő szakmai felelősséggel azokat.
Általános tapasztalatunk, hogy a főváros világörökségi területein a kerületi szabályozások túlságosan megengedők, a beruházói igényekhez alkalmazkodnak, a beruházói magánérdek kerül előtérbe az örökségvédelem közérdeke elé.
A világörökségi területeken lévő parkok, fasorok, közterületek alá sorra mélygarázsokat terveznek, amelyek megépítése a hazai gyakorlatban sajnos a parkok, fasorok zöldfelületének megsemmisítésével jár, mivel ezek védelmét - ellentétben a bevált külföldi gyakorlattal - a hatóságok nem tartják fontosnak. Továbbá a világörökségi terület városképi arculata is megváltozik. A mélygarázsok a környező építészeti értékek statikai állapotát is veszélyeztethetik. A védett parkok, terek, fasorok feláldozásával járó tervezett beruházások pl.:
- az Andrássy út és védőzónájában a Nagymező utcai, fővárosi védelem alatti fasor kivágása és mélygarázs építése,
- a pesti Duna part védőzónájában a József nádor tér fáinak kivágása és mélygarázs építése
- a pesti Duna part védőzónájában a Kossuth tér fáinak kivágása (76 fa jogellenes kivágása megtörtént!), átépítése, mélygarázs építése.
Egy műemlék lebontását, átalakítását, vagy egy új, a történeti negyedbe nem illő épület megépítését a bontási, ill. építési engedély teszi lehetővé. Az engedélyek pedig a szabályozási terveken és más örökségvédelmi, ill. építési jogszabályokon alapulnak. Ha a helyi építési szabályzat megengedő, akkor az engedélyt az örökségvédelmi hatóság mérlegelés nélkül megadja, az őt és mindenkit kötelező örökségvédelem ellenére. Mindezekért is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a világörökségi területeken a helyi szabályozás ne legyen enyhébb a törvényi szabályozásnál.
Részt vettünk több építéshatósági és bírósági eljárásban is. Több ügyben összefogtunk más egyesülettel, pl. az ÓVÁS!-sal, Védegylettel, stb. az örökség és a természetes környezet megóvása érdekében.
Általános tapasztalat, hogy az örökségvédelmi hatóságok nem kötnek ki szigorú feltételeket, szankciókat a védelem, sőt még az állagmegóvás érdekében sem. Nem utasítják el a műemlékek bontását, átépítését, hanem kompromisszumot keresnek a beruházóval. Pl. Dob u. 19., 21. számú műemlékek esetében. Szemet hunynak az értékes épületelemek (nyílászárók, kovácsoltvas korlátok, kandeláberek, stb.) rongálása, elhordása fölött.
Eredményeink: egyesületünk két esetben bírósági úton elérte, hogy a Fővárosi Bíróság (Törvényszék) példaértékű döntést hozzon a világörökség területe védelmében:
- a zsidónegyedben lévő VII. Nagydiófa u. 8. régi épületét nem bontják le,
- a VI. Nagymező utcai védett fasort nem vágják ki, a mélygarázs remélhetőleg nem épül meg.
E bírósági döntések igazolják, hogy a hatóságok eljárása jogellenes volt, mert nem az örökség- és környezetvédelem érdekét szolgálta.
Belső-Erzsébetváros polgárai új keletű problémára hívják fel a figyelmet. A történeti városrészt lakónegyedből vigalmi, kocsma-negyeddé alakították!
A régi, védendő épületeket azután kezdték romkocsmaként hasznosítani, hogy a lakosság és a civil örökségvédők megakadályozták a bontásokat. A rehabilitáció gazdasági ösztönzése hazánkban a mai napig nem valósult meg. A beruházóknak ezért továbbra is jobban megérné a bontás / új építés, mint a rehabilitáció. Nem nyugodtak bele abba, hogy a védett épületek valóban nem bonthatók. Abban bíznak, hogy a bontási engedélyt csak átmenetileg nem kapják meg. Addig pedig, mivel felújításra költeni nem akarnak, romkocsmaként hasznosítják az ingatlanokat. A romkocsmák korlátozás nélküli nyitva tartása és szaporodása azonban az itt élő lakosság felháborodását, kétségbeesését, nem ritkán kényszerű kiköltözését váltja ki. A hajnalig tartó zajoktól a lakók nem tudnak aludni. A hatóságok és a rendőrség pedig nem vesznek tudomást panaszaikról. A média is egyoldalúan foglalkozik a kérdéssel, nem hallja meg a lakossági problémákat.
A romkocsmák terjedését egyéb (nem rom-) kocsmák sokasodása is követi. Lassan alig van ház, amiben ne lenne kocsma. (A lakók az utóbbi időben már a prostitúció és a drogkereskedelem terjedéséről is beszámolnak.)
Ezekről a változásokról a lakosság feje fölött, sőt ellenükre döntöttek.
Az a vélemény kezd kialakulni, hogy mindez az örökségvédőknek (köztük nekünk) köszönhető.
Az itt élőkkel el akarják hitetni, hogy két választásuk van:
- megmarad a történelmi negyed, de vigalmi zónaként (kocsma-negyedként), vagy
- visszatér az éjszakai nyugalom, de elpusztul az épített örökség.
Szerintünk ez képtelenség.
A romkocsmák jelenlegi mennyiségben és módon való működése a történelmi negyednek nem a megóvását, hanem sokkal inkább a pusztulását szolgálja. Hiszen ha az emberek idegei túlfeszülnek, eljön az idő, amikor ők fogják kérni a bontások engedélyezését.
A kontroll nélküli kocsmahálózat tehát örökségvédelmi szempontból is időzített bombát jelent.
Ennek elkerülése érdekében is figyelemmel kellene lenni a lakosság alapjogaira a romkocsmák utcánkénti számának és nyitva tartásának korlátozásával. Végső megoldást persze természetesen a rehabilitáció gazdasági ösztönzése jelentene.
Budapest, 2013. február 23.
Tisztelettel:
Szindikátus Egyesület
Dr. Kollonay Enikő Dr. Bakó Katalin
Főtitkár Főtitkár-helyettes
Utolsó kommentek